A történeti Nógrád vármegye nemesi közgyûléseinek jegyzõkönyvei közül a legkorábbról, az 1597-1603. évek közötti idõszakból fennmaradt kötet regesztáit tartja kezében az olvasó. E jegyzõkönyv igen becses kincse a Nógrád Megyei Levéltárnak, hiszen már nem nagy remény van arra, hogy ennél korábbi jegyzõkönyv-kötet elõbukkanhat. Amint az ismeretes, a vármegye iratai Fülek várának 1682. évi vívásakor nagyrészben elégtek, és azt is tudjuk, hogy 1596-ban a vármegye akkori jegyzõje, Lépes István - a vármegyebeli nemesség nagy felháborodására - elveszítette a korábbi protokollum kötetét. Lépes István minden bizonnyal az egri várban tartózkodott az 1596. évi ostrom alatt - legalábbis erre utal egy jegyzõkönyvi bejegyzés -, és ekkor pusztultak el a nála lévõ iratok és a protokollum-kötet is. Ez fõként a vármegyei törvényszék elõtt megkezdett, és le nem zárt peres ügyek szempontjából érintette érzékenyen a megyebeli nemességet, hiszen 1597-ben úgy határoztak, hogy ezeket az ügyeket újra fel kell venni, és esetenként a bizonyítási eljárásokat is újra le kellett folytatni.
A kötet 1597. május 19-én kezdõdik, azon a napon, amikor Ruttkay János új jegyzõvel kötött szerzõdést a vármegye, aki rögtön meg is kezdhette munkáját a törvényszéki ülés ügyeinek lejegyzésével. A jegyzõ éves fizetését jóval késõbb, csak a szeptemberi közgyûlésen határozták meg, 25 forintban, és ennek fedezésére portánként 50 dénárt vetettek ki a lakosságra. Ez az összeg nem volt éppen túl nagy, hiszen a 16. század második felében Gömörben évi 30, Zólyomban pedig 60 forintot fizettek a jegyzõnek. A következõ, 1599. év júniusában azonban kiderül, hogy az elõzõ évi díjazást még nem fizette ki a vármegye a jegyzõnek, ezért most újból határozatot hoznak errõl. 1600 októberében a vármegye aljegyzõként alkalmazza Ruttkay Andrást, aki a jegyzõ, Ruttkay János öccse, és fizetségét 100 forintban határozza meg. Itt kell megjegyezni, hogy ezen októberi gyûlés bejegyzéseitõl kezdõdõen megváltozik a jegyzõkönyvet író kéz. A korábbi, jól követhetõ, de kissé talán elnagyoltabb, fáradtabb írást egy nagyon képzett, gyakorlott, lendületesen író kéz váltja föl a kötetben, az eredeti, bal felsõ sarokban lévõ számozás szerint a 60. oldalon. Minden bizonnyal Ruttkay Jánost válthatta föl öccse, András, aki, mielõtt magára a gyûlésen tárgyalt ügyekre tért volna, beírta pár sorban összefoglalva azokat az ügyeket, amelyeket még a régi jegyzõ alatt kezdtek meg, és amelyekrõl kis cédulákon lévõ feljegyzéseket talált. Ráadásul itt egy kis * azonban a késõbbiekben is elõforduló - idõrendi hiba van a kötetben, mert az októberi ülés bejegyzései után került sor a 1600 júniusi ülés ügyeire, szintén már az új írástípussal. Ez azonban nem meglepõ, hiszen elõfordulhatott, hogy csak jegyzeteket készítettek a közgyûlésen, amelyekrõl késõbb másolták be a protokol-lumkötetbe az ügyeket, ez nem volt szokatlan gyakorlat. 1601 májusában Rutt-kay János újból hivatali esküt tett a vármegyének, új szolgálati évet kezdett, és fizetsége fejében ekkor megkapott 100 forintot, ugyanekkor az aljegyzõként alkalmazott Ruttkay Andrásnak eddigi munkájáért 25 forintot fizettek ki.
1597-ben gimesi Forgách Zsigmond volt a vármegye fõispánja (1592-1621) és Osztroluczky Menyhért az alispán. Osztroluczkyt 1599 júniusában megerõsítették hivatalában. Õt 1601-tõl nagykéri Kéry Ferenc követte, aki még 1603-ban is viselte az alispáni tisztséget.
A kötetben feljegyzett gyûléseken a közügyeket és a törvényszéki ügyeket egyaránt megtárgyalták, szigorúan nem különítették el a gyûlések típusát, sokszor nem is jelölték meg pontosan miféle gyûlésrõl (congregatio generalis vagy sedes iudiciaria) készültek a feljegyzések. így sok esetben csak a bejegyzések többségének tartalma alapján volt meghatározható a gyûlés típusa.

Oldalszám: 186

Kiadási év: 2001