Mindeddig fehér foltnak minősülő területet fednek le a kötetben szereplő visszaemlékezések. Egy sokáig "nem is létezett történelem" tanulságai fogalmazódnak meg azokban az emlékirat-részletekben, visszaemlékezésekben, személyes feljegyzésekben, amelyek a Trianon utáni Erdély helyzetéről, a második világ-háborúig tartó "békekorszakról", illetve a szocializmus évtizedeiről számolnak be--- kiemelve azokat a történelmi tényezőket és trendeket, amelyek semmissé tették a magántulajdont, egy több évszázados értékrendet és életformát.
A vörös terror árnyékában kiépülő új rendszer olyan tapasztalatot, hagyományrendszert és életformát pusztított el, olyan pilléreket döntött le, amelyek mindaddig a történelem támoszlopaiként szolgáltak.
A történelmi családok --- az erdélyi arisztokrácia (mágnások) és a székely nemesség hosszú évszázadok minden bűnéért felelősségre vonatnak, akkor is, ha egyénenként némelykor, akárcsak életkorukból adódóan, személy szerint nem követtek és nem követhettek el "népellenes" bűnöket. A negyvenes évek közepén indul el az a hajsza, amely az évtized végén, az ötvenes években teljesedik ki. Elhurcolások, kényszerlakhelyek, kitelepítések --- amelyek egy egész társadalmi kategóriát érintenek.
A megsemmisítés azonban mégsem járt a várt sikerrel. Az arisztokrácia a beszűkített történelmi lehetőségek ellenére is átmentődött a jelenbe. A 20. század második felében meghurcoltak vagy ezek utódai, ha nem is a régi vagyoni lehetőségekkel, de nem feledkeztek meg arról, amit elődeik közül a jelesebbek erkölcsi kategorikus imperatívusznak tartottak: közösségük társadalmi, szellemi és tudományos-művelődési életének támogatását.
A meghurcolás éveiről, illetve a továbbélés és -lépés lehetőségeiről szólnak elsősorban a szerzők - az Apor-, Bánffy-, Bethlen-, Degenfeld-Schonburg-, Kornis-, Toldalagi-, Wass-család leszármazottainak - írásai, illetve azok az irodalom-, művészet- és családtörténeti adalékok, melyek az összképet még relevánsabbá teszik.

Tartalom

KOVÁCS KISS GYÖNGY: Előszó helyett
I.
Gróf HALLER BÉLA: Álló és mozgógépek az idők változásairól
STIPSICZ KÁROLYNÉ gróf BETHLEN KATALIN: Visszaemlékezés
Gróf DEGENFELD SÁNDOR: A Degenfeld család kalandos útja Svájcból Magyarországra
„Összeszorítod a szád, mély lélegzet, és mész tovább Báró BÁNFFY ÉVÁVAL és BÁNFFY TAMÁSSAL beszélget KISS ANDRÁS
Dr. TOLDALAGI PÁL: Egy régi család történetéből
„Az ember vágya, hogy ne haljon meg" Gróf KÁLNOKY TIBORRAL beszélget JÁNÓ MIHÁLY
Gróf KORNIS GABRIELLA: Az Anjou-kárpit
KATALIN BASU ROY CHOWDHURY OF ULPUR gróf MIKES KATALIN: Visszatérés a zabolai gyökerekhez
Gróf BETHLEN MIKLÓSNÉ: visszaemlékezése elhunyt férje családtörténetére és életútjára
POLÁNYI LÁSZLÓNÉ gróf BETHLEN ILONA: „Mikor és kit zsákmányolhatott volna ki egy fiatal lány?"
Gróf TISZA KÁLMÁN: A Tisza család (borosjenői és szegedi gróf)
Báró APOR CSABA: Az emberiség erkölcsi alapja - a tízparancsolat
„Amit lehetett elfelejtettem" MAROSI ILDIKÓ gróf KÚN ZSIGMONDRÓL
HARMATH FERENC: Ismertető a Hallerekről
WASS ALBERT: „Erdélyt nem lehet elfelejteni"
Gróf LÁZÁR MÁRIA: Elkezdődik kolozsvári életünk
SÖVÉNYHÁZYNÉ SÁNDOR JUDIT: Példakép
II.
MURÁDIN JENŐ: Egy művészetkedvelő erdélyi főúr, báró Bánffy Ádám
BICSOK ZOLTÁN: A bethleni Bethlenek birtokmegosztó levele 1716-ból
BOKA LÁSZLÓ: Tallózás az éjszaka küszöbén
VIRGINÁS ANDREA: „Én már láttam azt a másik embert, amelyiket úrnak neveznek"
CSÁVOSSY GYÖRGY: Az erdélyi szőlőművelés és borgazdaság úttörői

Oldalszám: 317

Kiadási év: 2007