A néptáncok kutatása a néprajzi tudományok egyik legfiatalabb ága. A köztudatban a magyar tánckultúráról igen kevés, lényegében csak a csárdásra szorítkozó ismeret él. Pedig a magyar néptánc számos történeti stílusréteget és kifejezésbeli variációt rejt magában, melyek között ott találjuk a régi énekes leánykörtáncokat, a fegyvertánc elemeit őrző pásztórtáncokat, az ugrós legénytáncokat, valamint a reneszánsz óta kifejlődött régi páros táncok típusait. Ezeket a régi táncfajtákat a XVIII. század óta olyan új stílusú táncok — a verbunkosok és a csárdás -váltották fel, melyek a magyar nemzeti karakter jellegzetes kifejezőivé váltak.
Martin György könyve a történeti anyagon kívül a magyar tánckincs földrajzi tagozódását, a táncdialektusok jellegzetességeit is bemutatja.
Itt kerül sor a különböző alkalmi táncok, például a lakodalmi osztótánc, a menyasszonyfektető gyertyástánc, a céhes eredetű bodnártánc és a nyugati eredetű folklorizált polgári társastáncok leírására.
A szöveget 38 fekete-fehér és 16 színes kép illusztrálja.

Tartalom

A néptánckutatás célja és története    
Néptáncaink és az európai népi tánckultúrák    
A régi táncfajták    
A leánykörtánc    
A pásztorkörtánc    
Az ugrós, legányes táncok    
A régi páros táncok    
Az új magyar táncstílus    
A verbunk    
A csárdás    
A magyar táncdialektusok    
A Duna-vidék    
A Tisza-vidék    
Erdély    
Bibliográfia    
Határon túli helységek jegyzéke    
A képek jegyzéke    
A színes táblák jegyzéke    
Képek

Oldalszám: 74+32 képek

Kiadási év: 1974