Varga Zsuzsanna kötetének újdonságát az adja, hogy a magyarországi kollektivizálás (1949-1961) történeti elemzése során az ismétlődő erőszakos hatalmi beavatkozások és az általuk kiváltott társadalmi válaszreakciók kölcsönhatásaira koncentrál. Mindhárom kolhozosítási kampányt áttekinti, egymásra hatásukban, a folytonosság és meg-szakítottság szempontjából vizsgálva őket. így érthető meg, hogy miért és miként változtak az állami erőszakalkalmazás eszközei, s erre reagálva hogyan formálódtak a paraszti társadalom különböző rétegeinek túlélési és alkalmazkodási mechanizmusai. A szerző nem zárja le elemzését 1961-ben. Érvelése szerint a parasztság és a hatalom közötti érdekérvényesítési küzdelem tovább folytatódott a téeszeken belül. Az egyének, családok és kis közösségek megküzdési stratégiáinak sokféle mintázatát rekonstruálja az áldozatiság és a cselekvés közötti széles skálán, kulcsot adva ezzel az átalakuló falusi életvilágok sokszínűségének megértéséhez.
Varga Zsuzsanna könyve nem pusztán kutatási eredményeinek összefoglalása, fontos célja a generációk közötti párbeszéd ösztönzése is. Hangsúlyozza, hogy a 20. században felhalmozódott konfliktuskezelési és problémamegoldási stratégiáknak s a belőlük levonható tanulságoknak érvényes üzenete van a 21. században is!

Tartalom

Előszó
Történeti bevezető
Célkeresztben a falusi osztályellenség, a kulák
A parasztság megpróbáltatásai a sztálini agrárpolitika éveiben
Egy makacs nógrádi falu és a kollektivizálás, 1949-1953
Az agrárpolitika „hullámvasútján”, 1953-1956
Paraszti követelések 1956-ban
Ellenállás és alkalmazkodás a kollektivizálás befejező szakaszában, 1959-1961
A hatalom és a parasztság az 1960-as évek első felében
A hatalom és a falusi munkásság a Kádár-korszakban
Utószó
Bibliográfia
Rövidítések

Oldalszám: 204

Kiadási év: 2021