A régészetről mindenkinek az ásatások és a múzeumokban kiállított, letűnt korok tárgyai jutnak először eszébe. De mi történik ezekkel a felbecsülhetetlen értékű leletekkel a két fázis között? Ki a régész és mivel foglalkozik? Milyen eszközöket használ, honnan tudja, hol kell ásnia és mit keres? Számtalan kérdés, amelyekre egy rendhagyó tárlatban, a Régészeti Látványraktárban találják meg a válaszokat az érdeklődők.
Az idén 125 éves miskolci Herman Ottó Múzeum most megnyílt Régészeti Látványraktára átmenetet képez a terep (a régészeti lelőhely) és a múzeumi kiállítás között. Ezért megvalósításának helyszíne formabontó módon nem a múzeum valamely belvárosi épülete, hanem az a rozsdaövezeti raktárbázisa, ahol a régészek, régésztechnikusok és gyűjteménykezelők nap mint nap gondozzák a sok százezer négyzetméter feltárása során napvilágot látott leleteket. A tárlat nem egy hagyományos múzeumi enteriőr, hanem több ezer tételt felsorakoztató raktárkiállítás, látványraktár. Az idén 125 esztendős Herman Ottó Múzeum az ország egyik legnagyobb megyéjének 360 településéért és több mint 2700 ismert és még legalább ugyanennyi azonosítatlan régészeti lelőhelyéért felelős. Ezen idő alatt páratlan gazdagságú gyűjteményt tártak fel az elődök és a mai régészek, amiből ízelítőt kapnak az érdeklődők.

Oldalszám: 63

Kiadási év: 2024