A fordulat éve, 1948 után a szovjet blokk kommunista pártjai központi kérdésként kezelték a régi uralkodó osztályok művelődési monopóliumának megtörését. Ennek egyik eszköze az oktatás ún. demokratizálása volt. A munkás- és parasztcsaládból származók aránya a felsőoktatásban a népi kollégiumoknak, valamint a szakérettséginek köszönhetően jelentősen emelkedett, ám komoly változást az új felvételi rendszer, a származási kategorizálás bevezetése jelentett. Ezzel az adminisztratív intézkedéssel biztosították 1949 és 1962 között a munkás- és parasztszármazásúak kimagasló arányát, illetve így zárták el a továbbtanulás lehetőségét az egykori „kizsákmányolónak” minősítettek gyermekei elől. A súlyos személyes sérelmeket, sokszor lelki sérülést is okozó korlátozásokat a proletárdiktatúra eszméje, valamint a történelmi igazságtétel elve legitimálta.

Tartalom

Előszó
1961, az elhatározás éve
Származás és továbbtanulás a 20. században
Származási megkülönböztetés a Horthy-korszakban
A koalíciós időszak alatti törekvések
A Rákosi-korszak és a származási kategorizálás bevezetése
A származási kategóriák 1956 utáni továbbélése
Reformtervezetek az évtized fordulóján
Az irányelvek megszületése
A szövetségi politika
Az 1961 -es tervezetek
Út a kongresszusig
Történt-e alapvető változás az irányelvek meghirdetése után?
A munkakongresszus és a származási kategóriák
A kongresszusi vita
A határozat „értelmezése”
Új felvételi rendszer születik?
A tervezet formába öntésének nehézségei
A tervezet a Politikai Bizottság előtt
Az új felvételi szabályzat és az érdekeltek
Vizsgázik az új felvételi vizsga
Epilógus helyett
Irodalomjegyzék

Oldalszám: 195

Kiadási év: 2008