Új évezred. Új évszázad. Új perspektívák? Úgy tûnik, igen. Ám jól tudjuk, hogy a múlt számos vonatkozásban velünk él és marad, mai és holnapi lépteinket a történelem vájta út - a rendszerváltások nyomán is itt maradt meghatározottságok, tegnapi beállítódásaink, öröklött politikai kultúránk és sok egyéb más - még akkor is óhatatlanul sokban befolyásolja, ha másfelõl a hazai és nemzetközi feltételrendszer a csodálatos 1989-es esztendõ nyomán gyökeresen megváltozott.
A múlttal való szembenézés mindenkor idõszerû. Bár nem kevesen tagadják a híres latin mondás, a história est magistra vitae igazságát, s valljuk be: sok elkedvetlenítõ jel látszik kétkedésüket erõsítem - a történész magát alázná meg, ha e nézetre rábólintana. Nem szabad csüggedni, a meddõ bölcselkedések helyett mindenkinek az a feladata, hogy legjobb tudása szerint tegye a dolgát.
Ezért is lehetett, hogy az elmúlt esztendõ augusztusában, a nekünk érzelmileg oly közeli finnországi Jyväskyläben megrendezett V. Nemzetközi Hungarológiai Kongresszus szervezõi fontosnak tartották, hogy külön szekció tárgyalja hazánk helyének alakulását a 20. századi Európában.
Ebben a munkában több beérkezett, pályája delelõjén lévõ historikus mellett részt vettek néhányan a szakma fiatal tehetségei közül, valamint megszólalt a diplomácia több gyakorló szakembere is. Ez a sokszínûség szintén sokat lendített abban az irányban, hogy az elõadások elhangzása nyomán termékeny, helyenként igencsak heves, ám egymás álláspontját tisztelõ, korrekt vita bontakozzék ki. S az eszmecserék nem csupán az Alvar Aalto tervezte egyetemi campus falai között zajlottak: tovább folytatódtak az esti fogadásokon, a tóparti, fenyvesek közötti sétákon, esetenként egy-egy korsó sör mellett is.
Nem kétséges, még nagyon sok további kutatás kell ahhoz, hogy a címben jelzett témáról majdan idõtálló monográfia szülessen. E kötet a szekciótanácskozás elõadásainak szinte egészét, azok továbbcsiszolt szövegét tartalmazza. A kongresszus plenáris referátumai közül helyet kapott a nemzet és állam szövevényes kapcsolódásainak három évszázados idõszakát boncolgató elõadás is, hiszen az nagyon sokban kiegészíti és nagyobb összefüggésekbe helyezi a szekcióban elhangzottakat.
Munkánk eredményét abban a reményben bocsátjuk útjára, hogy az - hiányosságai ellenére is, hiszen, például, nagyon jól tudjuk: sok fontos témakör, reláció említetlen maradt - hozzájárul e szintézishez.

Tartalom

Előszó
Romsics Ignác: Nemzet és állam a modern magyar történelemben
Pritz Pál: Magyarország helye a 20. századi Európában
Zeidler Miklós: A magyar külpolitika és a civil társadalom a Horthy-korszakban
Ablonczy Balázs: Távol Párizstól. A magyar-francia kapcsolatok 1919 és 1944 közötti történetéhez
Sipos Balázs: A sajtó és a nemzetközi kapcsolatok a „hosszú huszadik század” első felében
Ungváry Krisztián: Honvédség és külpolitika (1919-1945)
Vida István: Magyarország nemzetközi helyzete a második világháborút követő években
Gergely Jenő: Magyarország és az Apostoli Szentszék viszonya 1945-től napjainkig
Földes György: Kádár János külpolitikai nézetei (1957-1967)
Gecsényi Lajos: A magyar-osztrák kapcsolatok (1956-1964)
Kádár Béla: Magyar gazdaságdiplomácia a kilencvenes években
Jeszenszky Géza: A magyar külpolitika fő irányai a század utolsó évtizedében
A kötet szerzői
Rövidítések jegyzéke
Névmutató

Oldalszám: 212

Kiadási év: 2002