A középkori magyar tengeri hajózás szorosan összekapcsolódott a dalmát hajózással, mivel többségében a dalmát partvidék lakóinak szolgáltatásán (tengerészek felfogadása, hajók kiállítása) alapult.
A dalmát partvidék földrajzi adottságokkal rendelkezik a hajózás és a kereskedelem számára. A mélyen benyúló öblök, hosszú keskeny félszigetek, és az előttük fekvő szigetek ideális helyet nyújtanak a kikötőknek. A partok közelében húzódó hegyek erdőségeinek fái (tölgy, fenyő) pedig a római időktől kezdve hajók alapanyagául szolgáltak. A dalmát partok menték uralkodó szelek (bopra, sirocco, mistral) meghatározóak a hajózási időszakokat és így a hajósok, kereskedők életét is. Az Adria keletei partjai mentén tavasszal fújó déli szél, a sirocco, az Adria keleti partjai mentén tavasszal fújó déli szél, a sirocco, az Adrián északra hajózókat segítette, akadályozta viszont a dél felé tartó hajóforgalmat, de a keleti part szigeteinek, félszigeteinket védelmében még mindig könnyebb volt dé felé hajózin a siroccoval szemben, mint az Adria nyugati, tagolatlan partvidéke. Az északkeleti vad téli tél, a bora ellen Raguzát a város mögött emelkedő Sergius-hegy védelmezte, Zengg városának lakóit, hajósait viszont akadályozta a viharos szél télen. Az északnyugatról fújó nyári szél, a mistral kedvezett hajózásnak a dalmát partok védett csatornái mentén.

Tartalom

BEVEZETÉS
Ajánlott irodalom
I. RÉSZ A chioggiai háború (1378-1381)
1381. április 17.Zára
1381. május 27. Zára
1381. június 11. Anconából
1381. június 12. Zárából
1381. június 12. Zára
II. RÉSZ
1382. április 23, Visegrád
1382. május 1. Zólyom
1382. július 20. Zólyom
Resume
MELÉKLETEK
Felhasznált irodalom a mellékletekhez, térképekhez, képekhez

Oldalszám: 45

Kiadási év: 2006