Az ezredforduló környékén világszerte felerősödött a nők elleni – mind kapcsolati, mind intézményes – erőszak. Több országban – például Kenyában, Tanzániában, Zambiában – újra megjelent és több tízezer áldozatot követelt a boszorkányüldözés. Vajon mennyiben közösek ezeknek és a 16–17. századi európai boszorkányüldözéseknek az indítékai?
Elemzésében Silvia Federici a földtulajdonviszonyok átalakulását emeli ki mint kiváltó okot. A Nemzetközi Valutaalap strukturális kiigazítási programjának alávetett afrikai országokban zajló földprivatizáció ugyanúgy a társadalmi prioritások, normák, értékek gyökeres átrendeződésével jár, mint egykor az angliai földbekerítések. Ennek az átrendeződésnek a nők kiemelten vesztesei.
A rabszolga-kereskedelemhez és az „Újvilág” őslakosainak kiirtásához hasonlóan a boszorkányüldözés is olyan társadalmi folyamatok kereszteződésében áll, amelyek utat nyitottak a modern kapitalista világ kiépülésének.
A nők „boszorkányokként” történő megjelölése és üldözése előkészítette a terepet a nők bezárásához a fizetetlen házimunka világába Európában, és legitimálta a nők alárendelését a férfiaknak – a családon belül és azon túl egyaránt. Emellett ellenőrzést biztosított az államnak a nők reproduktív képessége fölött, ezáltal garantálta a munkások új nemzedékeinek utánpótlását.

Bevezetés
Tőkefelhalmozás és az európai boszorkányüldözés
Midsommervisen – „Vi elsker vort land”
Miért foglalkozzunk újra a boszorkányüldözésekkel?
Boszorkányüldözések, bekerítések és a közösségi tulajdonviszonyok megszűnése
Boszorkányüldözés és félelem a nők hatalmától
A „gossip” (pletyka) szó jelentéséről
A tőkefelhalmozás új formái és boszorkányüldözés napjainkban
Globalizáció, tőkefelhalmozás és nők elleni erőszak – nemzetközi és történeti perspektívából
Boszorkányüldözés, globalizáció és feminista szolidaritás Afrikában napjainkban
Utószó
Köszönetnyilvánítás
Jegyzetek
Bibliográfia
Támogatók

Oldalszám: 143

Kiadási év: 2024