Hogy lehet az, hogy az a posztmodern kor, amelyik az individuális testi és a lelki egészséget tekinti elvileg az egyetlen elérendõ célnak, nem tud mit kezdeni a tömegesen elterjedõben levõ önsorsrontó szenvedélybetegségekkel? Sõt, a legkülönfélébb szenvedélybetegségek tûnek fel, mint pl. az internetfüggõség, a játékfüggõség vagy a szexfüggõség újabb formái. Úgy tûnik, hogy a szenvedélybetegségek megközelítésmódja a helytelen. Nem elég csupán a testnek vagy a pszichének okozott kárra rámutatni, mert a károk éppen a kóros testi vagy az alacsonyabb rendû pszichés örömök élvezetének kizárólagos keresésében érik a szenvedélybetegeket. A probléma nemcsak kognitív, hanem egyszerre érinti a helyes élet erkölcsi-lelki és kognitív-tudati szféráit. A gondot éppen az okozza, hogy korunkban a boldogság az élvezetek fokozásával, illetve a fájdalmak elkerülésével azonosítódik. Tény, hogy az ember sokféle módon válhat szenvedélybeteggé, hiszen annak több oka lehet, azonban nem indulhat a a gyógyulás felé, ha nem a lelkiismeret, a szellemi dimenzió érzékszerve által felismert saját életértelem világítja meg a lelki egészség útját.

Oldalszám: 108

Kiadási év: 2009