Douwe ​Draaisma pszichológus-esszéista új könyvében tovább kutatja az emlékezet működésének titkait, s ezúttal a felejtés jelenségét vizsgálja. Fő állítása az, hogy a felejtés nem valamiféle hiányosság, hanem az emberi elme egyik létfontosságú képessége: csupán azért vagyunk képesek az információk megjegyzésére és rendszerezésére, mert agyunk rendelkezik azzal a képességgel, hogy emlékeinket szelektíven törölje. A könyv többek között az alábbi izgalmas kérdésekre keres választ: Miért vannak technikáink a dolgok megjegyzésére, és miért nincs a felejtésre? Léteznek-e elfojtott emlékek, s ha igen, hol tárolódnak az agyban? Mi történik azokkal az emlékeinkkel, amelyekben osztozunk egy másik emberrel, ha ő már nincs velünk? A múltbeli eseményekre vonatkozó elfelejtett benyomásaink ténylegesen törlődnek, vagy csupán hozzáférhetetlenekké válnak számunkra? Miért van az, hogy a kollégánk pontosan emlékszik egy ötletre, de arra nem, hogy az ötlet eredetileg a miénk volt? A szerző közérthetően, iróniával és sok humorral, szépirodalmi művek és filmek bevonásával tárgyalja a legösszetettebb kognitív pszichológiai és elmefilozófiai kérdéseket, s kalauzolja el olvasóját az emlékezet és felejtés világában. A kötetnek izgalmas magyar vonatkozása is van: az egyik fejezet fő témáját Esterházy Péter Harmonia caelestis és Javított kiadás című regényei adják.

Tartalom

A felejtés könyvében
Felejtéssel körülvéve: az első emlékek
Miért felejtjük el az álmokat?
In Memoriam Henry M.
Az ember, aki elfelejti az arcokat
Enyhe lejtő, aztán a szakadék
A kollégájának támadt egy remek ötlete: Az Öné
A neurológia Galileije
Az elfojtásról
A total recall mítosza
Az Esterházyak emlékezete
A tükör, amely semmit sem felejt
A felejtés művészete
A második halál
Kényelmetlen kérdések
Jegyzetek
Képjegyzék
Köszönetnyilvánítás

Oldalszám: 325

Kiadási év: 2014