Kommunikáció és megismerés
Van úgy, hogy félszavakból is megértjük egymást, máskor a leggondosabb odafigyelés sem elég ahhoz, hogy rájöjjünk, mit akar a másik. Ahhoz, hogy együttműködés (vagy éppen versengés) jöhessen létre, közös és kölcsönös felkészültségekre van szükség. Amikor kommunikálunk, akkor sokszor ezeknek a felkészültségeknek az alakítása a célunk. Ugyanakkor az, ami lehetővé teszi a kommunikációt – mint az együttműködés egy hatékony módját –, ezeknek a közös és kölcsönös tudásoknak a megléte. Éppen ezért a kommunikációkutatásnak – ahogyan más diszciplínáknak is – fontos kérdése, hogy miként írhatók le ezek a közös és kölcsönös felkészültségek és változásaik. Jelen munka is ezzel a kommunikációdinamikai kérdéskörrel foglalkozik, bemutatva egy lehetséges megközelítését a problémának.

Tartalom

Előszó
Bevezetés
A cél
A szerkezet
Első fejezet / Epidemiológia
Mi az epidemiológia?
Naturalista elkötelezettség
Naturalizmus
Egy evolúciós modell
Az attrakciós modell
Mire utal a 'darwinista'?
A relevanciaelmélet hozadéka
Miért alkalmas az epidemiológiai megközelítés a kultúra vizsgálatára?
Második fejezet / Filozófiai eszkatológia és elméletépítés
Bevezetés
Filozófiai eszkatológia
Dialógus az igazságosságról
Szókratész és Thraszümakhosz vitájának rekonstrukciója
Analógia
Az eliminálás korlátairól
A metafizikai argumentum
Összegzés
Harmadik fejezet / A participáció
Az ágens
A problémafelismerés és a problémamegoldás
A felkészültségről
A felkészültségek kölcsönössége
Negyedik fejezet / A KOMMUNIKÁCIÓ SZÍNTEREIRŐL
Bevezetés
A színtér terminus mindennapi használata
Problématörténeti háttér: a színtér szokásos koncepciói
A 'színtér' participációs koncepciója
A színtér mint az ágens mutatkozásának helye (lokalitása)
A színtér mint ágens
Zárszó
Irodalom

Oldalszám: 154

Kiadási év: 2006