Edmund Husserl és Martin Heidegger kapcsolata kivételes helyet foglal el a nyugati gondolkodás történetében. Élete egy-egy idõszakában mindkét szerzõ intenzíven foglalkozott a másik gondolati teljesítményeivel, keményen és élesen vitatta azt, és emellett mindketten képes voltak arra is, hogy tanuljanak a másiktól. E heves összecsapás tétje többek között az volt, hogy lehetséges-e, illetve mi módon lehetséges a filozófiai gondolkodást biztos alapokra helyezni, képes- e a filozófia az élet, az emberi egzisztencia számára hiteles módon megnyilatkozni, továbbá képes-e a filozófus a számára történetileg adott, konkrét életszituációk egyediségét és az átfogó elméleti törekvésekbõl fakadó követelményeket egységes filozófiai koncepcióban érvényesíteni. A kötet tanulmányai két alapvetõ szempont figyelembevételével kísérlik meg a két gondolkodó munkásságát összevetni és konfliktusukat értelmezni. Az egyik szempont a szabadság problémája. Az emberi szabadság kérdése a praktikus és elméleti filozófiai törekvések metszéspontját jelenti, s e két törekvés összefüggése és összekapcsolása mindkét gondolkodó számára kulcskérdés volt. A másik értelmezési szempont pedig az, hogy miként jelenik meg a metafizikai gondolkodás teljességigénye a két filozófus gondolatvilágában, s milyen töréspontok, feszültségek lépnek fel éppen e teljességre való törekvés következtében.

Oldalszám: 174

Kiadási év: 2003