"Az itt megjelenő írások 1973 és 1991 között születtek. Egytől egyig az emberi végesség szkeptikus filozófiáját hirdetik. Antropológiai tézisük így szól: az ember nem abszolút, hanem véges lény csak, aki rákényszerül, hogy az abszolútumok alól föloldozást keressen... Nincs olyan jól eleresztve, hogy megengedhetné magának a tökéletlenség lefitymálását; rá van utalva a pótmegoldásokra, a második legjobb lehetőségekre... Aki csak filozófusok számára ír filozófiát, az azt nem veszi elég komolyan - ahogy a zoknigyártók ténykedése is értelmetlen volna valamiképp, ha csak a zoknigyártók számára gyártanának zoknit."
A hermeneutikai iskola egyik meghatározó - Jacob Taubes szerint - legszellemdúsabb gondolkodójának első magyar kötete.

Tartalom

A szkepszis mint a végesség filozófiája    
Elvbúcsúztató    
Az elhivatottsághiány-elhárítás mint hivatás    
A sors vége?    
A politeizmus dicsérete    
A megvádolt és fölmentett ember a XVIII. század filozófiájában    
Szerencse a szerencsétlenségben    
A kérdés, amelyik úgy szól, vajon hogyan is szól a kérdés, melyre a hermeneutika a válasz    
Szokás dolga    
Az és korlátgyakorlata    
A remény szükségéből a tapasztalat erénye    
Az egyetemes történelem és más mesék    
Fölmentések    
Az értelem reményének fogyókúrája    
A véletlen apológiája    
A szellemtudományok nélkülözhetetlensége    
A holnap és a tegnapja    
Idő és végesség    
Függelék    
Narrare Necesse est    
A tanulmányok forrásai    
Odo Marquard: Életrajzi adatok    
Publikációk    
A vonakodás filozófiája (Miklós Tamás)

Oldalszám: 437

Kiadási év: 2001