Ha Hegel (1770-1831) a közfelfogás szerint az utolsó, akkor lehet, hogy Whitehead (1861-1947) a legutolsó nagy rendszeralkotója a filozófia történetének: mindketten az emberi tapasztalatterületek egészét átfogni törekvõ, szisztematikus metafizikát dolgoztak ki. De nemcsak összefoglalók, egyben újítók is voltak: a statikus dologiság helyett a folyamatot tekintették a valóság lényegének. Annak a folyamatelvû filozófiának a klasszikusai õk, amelynek középpontjában a létesülés áll; a parányi fizikai részecskétõl az abszolútumig minden létezõ az örökös megújuláshoz, a "teremtõ haladáshoz" járul hozzá a maga egyediségével. Mindkét gondolkodó az élet fogalmát tekintette alkalmasnak az így felfogott világ filozófiai modellálására, és sajátos módszertant dolgozott ki az életben foglalt ellentmondások gondolati kezelésére. A könyv összehasonlító elemzését nyújtja a két nagy folyamatfilozófus újraértelmezett rendszerének, a természetrõl, megismerésrõl, történelemrõl, vallásról alkotott nézeteinek, valamint alapelveinek. Feltárja közös gondolataik gyökereit és elágazásait, elgondolkodtatva az olvasót az egészleges-organisztikus elv aktualitásáról s a gondolkodásnak az életben betöltött szerepérõl.

Oldalszám: 360

Kiadási év: 2008