A miskolci festőművész és művészetpedagógus, Kavecsánszki Gyula új tárlata, az emlékezés és a belső tájak világába vezeti a látogatót. A kiállítás középpontjában az a kérdés áll, hogyan válik a táj, az épített környezet és a személyes élményrétegek egy egyéni vizuális nyelvvé, és miként képes a festészet egyszerre őrizni és újrateremteni az emberi emlékezetet.
Kavecsánszki művészetét az absztrakció, a strukturális sűrítés és a keresztény hitvilágból kibontakozó érzékenység jellemzi. Festményein és tusrajzain a falusi táj és a nagyvárosi architektúra motívumai egymásba olvadnak, miközben a kompozíciók nem dokumentálnak, hanem újraértelmeznek: a képek bár valós élményekből merítenek, nem konkrét helyszíneket ábrázolnak, hanem a személyes és közösségi emlékek vizuális lenyomataivá válnak.
Az ember történetei című kiállítás a Távol-keleti panteista természet filozófia (Isten a természettel azonos) és a keresztény hitvilág figurális panteizmusának szembeállításával igyekszik bemutatni az ember küzdelmét, felemelkedését és elbukását.
Az 1,5 x 3,2 méteres monumentális tusfestészet természeti képei, az ember tehetetlenségének, kiszolgáltatottságának és megvigasztalódásának lírai képei. Ezzel szemben az Isteni színjáték különböző helyszínei, a Túlvilági tájak sorozat az ember számára az elbukás színhelyei. A kiállítás ezen részéhez kapcsolódik az alkotó az Ars Sacra sorozata is.
A kiállítás második témaköre a legendák világába vezet. A Tűztánc, Az eltévedt lovas, Na Conxipán útjain, Csavargó énekek stb. a nagyméretű akvarell festészet poetikus válogatott lapjai.
Az Egy festő úti jegyzetei a kiállítás harmadik témaköre, mely a hagyományos tempera festészet, és a kollázs-épített tempera képek világába vezeti a nézőt.

Oldalszám: 56

Kiadási év: 2025