A kávéházi cigányzene a mai napig szélsőséges érzelmeket ébreszt az emberekben. Vannak, akik dicsérik és a régi szép időket emlegetik fel, amikor még a prímás a fülükbe húzta a kedvenc nótájukat a terített asztalnál, míg mások elavultnak tartják. Szerintük nem felel meg korunk ízlésvilágának.
Mégsem valószínű, hogy el fog tűnni, hiszen a több mint kétszáz éves "kávéházi cigányzene" igazi túlélő. Szerepéről, társadalomformáló és polgárosodást elősegítő hatásáról kevesen tudnak. Sikerei hozzájárultak Magyarország pozitív nemzetközi megítéléséhez, kulturális forradalmához, irodalmi pezsgéséhez.
A hazai művészvilág nagyjai (Juhász Gyula, Ady Endre, Krúdy Gyula, Gárdonyi Géza, Blaha Lujza és még sorolhatnánk) közül sokan barátkoztak cigányzenészekkel, de nemzetközi tekintélyek, uralkodók, zeneszerzők - többek között Mária Terézia, Erzsébet királyné, József főherceg, Liszt Ferenc, Debussy és Brahms - is rajongtak muzsikájukért.

Tartalom

Bevezető
Muzsikus cigányok és a cigánymuzsika
A KÖZÉPKORTÓL 1900-ig
A KEZDETEKTŐL AZ „ASZTALI ZENÉIG”
Bihari János, a „magyar Rossini”
Az ELSŐ CIGÁNYBANDÁK ÉS TURNÉK
A SZABADSÁGHARC MUZSIKUSAI
Hangzásvilág és pártfogók
Művészek, művészetpártolók és kalandjaik
Dankó Pista, a „cigány Petőfi”
A KÁVÉHÁZI CIGÁNYZENE TÖRTÉNETE
1900-tól 1941-ig
A DUALIZMUS ÉS A NÓTASZERZÉS TUDOMÁNYA
A POLGÁROSODÁS SZÍNTEREI
Cigányzene és politika
A PESTI DAL SZÜLETÉSE
Cigányzenészek a nagy háborúban
Új vívmányok
Budapesti notesz
Jubileum és nemzeti érzés
Forrásjegyzék
Illusztrációk jegyzéke

Oldalszám: 277

Kiadási év: 2020