Színészgyerek vagyok. Abba a generációba tartozom, akiket még a gólya hozott. Engem egy vidám, szeretettel bélelt, puha fészekbe pottyantott. Édesapám bonviván, édesanyám pedig szubrett volt. Unger Rudolf és Nagy Baba. A maguk idejében sokat foglalkoztatott, sikeres színészek. Fürödtek a népszerűségben és ebből bőven jutott nekem is. Abban az időben az volt a divat, hogy a színészek egy-egy jubileum, búcsúfellépés vagy más különleges alkalomból úgynevezett jutalomjátékot kaptak a színháztól. Ezeken az előadásokon a közönség felülfizette a jegyeket. Az így keletkezett többlet volt a jutalom. Ha a közönség különösen szerette a színészt, akkor még valami ajándékkal is meglepte. Édesanyám, mikor egy bizonyos "közeledő örömteli esemény" (ez voltam én) miatt, rövid időre elbúcsúzott a közönségtől, jutalomjátékán egy hatalmas rózsaszín masnival átkötött és rózsaszín csörgővel díszített dobozt kapott a hálás publikumtól. A teljes babakelengyém benne volt. Akkor még nem találták fel az ultrahangos vizsgálatot. Honnan is tudhatták volna, hogy fiú leszek vagy lány?
A közönség lányt várt. Mit tehettem volna? - lánynak születtem.

Tartalom

ELŐSZÓ
SZÍNÉSZHISTÓRIÁK
FÉNYKÉPALBUM
Portrék
Emlékezetes előadások

Oldalszám: 152

Kiadási év: 2006