A szerző írja könyve bevezető fejezetében: "Valamennyien, akik megjártuk Rómát, belső, titkos szövetségben élünk. Sohasem hallottunk egymásról, s mégis, mint valami különös szekta tagjai, akikben a dolgok új jelentése világosodott meg, eltéphetetlenül összetartozunk." Amikor a költő, Berczeli A. Károly e sorokat leírta 1943-ban, a Via Giulia 1. alatt működő Collegium Hungaricum néhai lakói, a hivatalos ösztöndíjban részesült művészek - röviden a "rómaiak" - már valóban szektát alkottak. Megváltozott a magyar és az európai művészet klímája, megváltozott a világ, megváltozott minden. Európa sebesülten vonaglott, a klasszikumtól megihletett művészet éppolyan anakronizmusnak hatott, mint két évtizeddel korábban a hagyományokat következetesen elvető avantgarde. Napjainkig nemhogy az "iskola", de a "szekta" híre is alig jutott el. A főszereplők, a "caposcuolák" meghaltak vagy stílust váltottak, a kismesterek eltűntek vagy megtagadták a múltjukat. A források régi folyóiratokban sárgulnak vagy megsemmisültek, a művek elkallódtak vagy raktárakban porosodnak. Legújabb kori régésznek - és nem csak művészettörténésznek - kell lenni ahhoz, hogy rekonstruáljuk azt a jelenségcsoportot, amely a harmincas évek Magyarországán az érdeménél nagyobb hivatalos támogatást kapott, és amelyet az utókor a jelentőségénél kevésbé méltányolt. A "római iskoláról" van szó. A könyvet 24 oldalnyi színes és 206 fekete-fehér kép illusztrálja.

Tartalom

Jelenségmagyarázat    
Alapok, előzmények    
A »római iskola« politikai-ideológiai háttere    
A gerevichi koncepció kialakulása    
Pályaindulások és korai válságok    
A konzervatív modell: Erdey Dezső    
A posztavantgarde modell: Patkó Károly    
Az art déco modell: Sztehló Lili    
A »római iskola« Novecento-élménye    
A stílus kérdése    
Az érzelem rehabilitációja    
Az irónia reneszánsza    
A »római iskola« első periódusa, 1928-1936    
A »római iskola« a kiállítási élet szerkezetében    
1930. Velencei Biennále    
1931. Budapest, Nemzeti Szalon    
1931. Padova, Szent Antal-emlékkiállítás    
1933. Budapest, Klebelsberg-emlékkiállítás    
1934. Róma, II. Arte Sacra    
A »római iskola« első periódusa és az állandó nyilvánosság    
A városmajori templom: a katolikus középosztály modernségillúziója    
Jászszentandrás: a "római" művész modernségillúziója    
Buda felszabadítása: az állami reprezentáció modernségillúziója    
A "rómaiak" szerepe a művészet intim szférájában és a műkereskedelemben    
A "rómaiatlan" modell: Istókovits Kálmán    
A stílusvesztő modell: Kontuly Béla    
A stílustiszta modell: Molnár C. Pál    
A »római iskola« második periódusa, 1936-1938    
A "rómaiak" második vonulata. A váltás    
A "rómaiak" integrálódása a hivatalos művészet különféle szféráiban    
A Párizsi Világkiállítás magyar pavilonja. Az igények eklektikája    
Az Eucharisztikus Kongresszus. Az eklektika igénye    
A Szent István-év. A »római iskola« komplex fogalmának megszűnése    
Függelék    
A római ösztöndíjasok    
Színes képek jegyzéke    
Fekete-fehér képek jegyzéke    
Sommario    
Névmutató

Oldalszám: 143

Kiadási év: 1987