Nincs termék a kosárban!
A hetvenes évek derekára nekilendült népzenei revival – élén a Sebő együttessel és a Muzsikással – nemcsak a magyar parasztzene, hanem a magyarországi délszláv zenei hagyományok reneszánszát is meghozta. Ennek legrégebbi és egyben legfontosabb képviselője a Vujicsics együttes.
Ahogy magukat definiálták: „öszvérek vagyunk, magyar identitással”. Amit Sebőék Tiszaalpáron vagy az erdélyi Széken találtak meg, arra ők a saját környezetükben leltek rá. A helyi néptáncegyüttes kísérőzenekarában előbb lelkes fiatalokként fokozatosan felváltották az idősebb muzsikusokat, 1974 húsvétjára pedig körvonalazódott az a csapat, amelyet akkor még Pomázi Ifjúsági Nemzetiségi Zenekarnak hívtak, de amely 1976 októberében felvette a tragikusan elhunyt zeneszerző és népzenekutató, Vujicsics Tihamér nevét. Miközben évtizedek óta zajlik náluk a családon belüli hagyomány átörökítése, hisz az 1995-ben startoló, javarészt fiaikból álló Söndörgő együttes nemcsak hogy lassan átveszi a stafétabotot az apák generációjától, hanem újabb és újabb színekkel gazdagítja a hazai délszláv zenei hagyományokat.
Tartalom
Felütés
Öszvérek, magyar identitással
A Pomázi Ifjúsági Nemzetiségi Zenekar Vujicsics Tihamértól a Ki mit tud?-ig
A táncházaktól az első nagylemezig
A többszólamú női kórus
Kuvaiti kalandok
A világhír kapujában
A Keleti szél és a délszláv háború
Bartók gyűjtésétől a Zeneakadémiáig
Apáról fiúra: aSöndörgő
Söndörgővel a világ körül
Külső elvárások és belső késztetések
Epilógus
Jegyzetek
Oldalszám: 168
Kiadási év: 2019