A könyv a 19. század végén kialakuló új művészeti irányzat, a szimbolizmus magyarországi történetét vizsgálja. Részletesen bemutatja, melyek voltak az irányzat jellemző vonásai, és miképp jelent meg a szimbolizmus a magyar képzőművészetben is. Pontos képet kapunk arról, hogyan vélekedtek a hazai művészek és kritikusok róla, majd az egyes kiemelkedő magyar mesterek munkáiban hogyan mutatkozott meg hatása; olyan nagyszerű alkotók életművében találkozhatunk ugyanis szimbolista vonásokkal, mint Mednyánszky László, Csontváry Kosztka Tivadar, Gulácsy Lajos, Nagy Sándor, Körösfői-Kriesch Aladár vagy Rippl-Rónai József. Náluk is kiemelt témává vált – a szimbolizmus jelentős külföldi mestereihez hasonlóan – a mítoszok idézése, a halál misztériumának kutatása, az élet és a művészet forrásához és az életfához való zarándoklat, egy tökéletesebb világ utáni vágyódás, amelyek az irányzat legjellemzőbb vonásainak számítanak. A kor divatos életfilozófiái és misztikus tanai jelentős hatást gyakoroltak az ő alkotásaikra is, amelyekkel beírták nevüket a magyar művészettörténetbe.

Stílusok - korszakok sorozat

Tartalom

Mi a szimbolizmus?
A szimbolizmus jelentkezése Magyarországon
Magyar művészek és kritikusok a szimbolizmusról
Akadémizmus és szimbolizmus
Mednyánszky László halálszimbolikája
„Sápadt ködben égő orcák lágy sfumatóban”
Természeti mítoszok
Grafikák és illusztrációk
Aranykor- és halálképek
Önarcképek, csoportképek, programképek
Az álarc igazsága: Gulácsy Lajos szerepjátékai
Mítosz és teozófia
Csontváry Kosztka Tivadar szinkretikus mítoszinterpretációja
Szimbolikus ornamentika
Pszichológia és szimbolizmus. A csend uralma és az álom világa
Zárszó
Jegyzetek
A képek jegyzéke
Névmutató

Oldalszám: 166

Kiadási év: 2016