Pálóczi Horváth Ádám (1760-1820) a XVIII. század végi, XIX. század eleji magyar irodalom- és eszmetörténet furcsa figurája. A gyakran polihisztorként említett szerző munkássága valóban meglepően tág területet ölel át. Nehezen lehet elhelyezni munkáit a régi és az új - modern - magyar irodalom határvonalán innen vagy túl: vizsgálata során, értelmezésekor egyszerre kell és lehet eszme-, tudomány-, illetve irodalomtörténeti megközelítést alkalmazni. A kritikai vizsgálatot nehezíti, hogy még hiányoznak az átmeneti korszakra vonatkozó alapkutatások.
Ebből adódik az is, hogy Horváth életművéről régóta hajlamosak vagyunk közhelyeket vagy nem eléggé átgondolt adatokat hangoztatni. Nem vitás, hogy egy színes és ellentmondásos egyéniség esetében minden közelítés csak alkalmi, részleges igazságra vezethet. Szerzőnk kultikus méltatása és a megszokott bírálólekezelő megjegyzések helyett mégis inkább olyan szempontokra volna szükség, amelyekkel lehet és érdemes dolgozni a több szakterületet érintő diskurzusban. Változatos színvonalú műveinek zöme ugyanis felfedezésre és főként méltó kutatói figyelemre vár.
A kutatási szempontok újragondolására, illetve a nevezetes kortársak (elsősorban Csokonai Vitéz Mihály és Kazinczy Ferenc) árnyékában meghúzódó Pálóczi Horváth Ádám jobb megismerésére kiváló alkalmat jelentett születésének 250. évfordulója, amelyet 2010-ben országszerte megünnepeltek. A református egyház több kisebb emlékülése és ünnepi hangversenye mellett a legnagyobb tudományos rendezvényt október 20-21-én szervezte az MTA Irodalomtudományi Intézetének XVIII. századi Osztálya. Az elhangzott előadások és a szerkesztett kötet anyagának ismeretében talán megengedhetjük magunknak azt a kijelentést, miszerint nem véletlen, hogy éppen ez a kutatócsoport vállalta fel a konferencia megrendezését, hiszen Osztályunk az utóbbi időben hiánypótló, további kutatások lehetőségét megalapozó konferenciák sorát rendezte.

Tartalom

Előszó
Arión emlékezete
élet, forrás
Tóth Barna: Pálóczi Horváth Ádám pályájának első szakasza. A készülő kritikai kiadás bemutatása
Lengyel Réka: „Egy titkos, de azonban nem alattomban való nyelvművelő társaság". Pálóczi Horváth Ádám kiadatlan levele (1789) és tudóstársaság-tervezete
Vámos Hanna: Leleplezett titok. Pálóczi Horváth Ádám titkos, szabadkőműves dokumentuma
Orosz Andrea: Egy Pálóczi Horváth Ádám-levél margójára
Feldmájer Benjámin: Pálóczi Horváth Ádám és a liberalizmus
Németh József: Pálóczi Horváth Ádám petrikeresztúri évtizede (1811-1819)
elmélet
Szörényi László: Pálóczi Horváth György fiziko-teológiai műve és fiának, Ádámnak költészete
Balogh Piroska: Sic itur ad astra. Változatok a csillagászati tanköltemény műfajára Szerdahely György Alajos és Pálóczi Horváth Ádám műveiből
Hermann Zoltán: "Itt állani, lépni veszedelmes..." Kazinczy jegyzései Horváth Ádám A lélek halhatatlansága felől való gondolatairól
Hegedűs Béla: Érzékelés, álom, költészet. Pálóczi Horváth Ádám az álomról és a fantáziáról
Laczházi Gyula: Pálóczi Horváth Ádám Psychologiája és a XVIII. századi lélektani irodalom
Csabai Lucia: Horváth Ádám és ama halhatatlan lélek nyomában, mely Psychologiájának tárgya
mű
Gyapay László: Poézis a hasznosság jegyében. Pálóczi Horváth Ádám irodalom-szemléletéhez
Egyed Emese: Henriás, Hunniás, Hanka, Hol-mi... Magyar Voltaire-kedők
Hász-Fehér Katalin: Pálóczi Horváth Ádám Hunniásának szerkezeti, műfaji és forrástörténeti kérdései
Polgár Anikó - Csehy Zoltán: Korinna és a vénasszony. Pálóczi Horváth Ádám és a latin műfordítás
Jankovics József: Pálóczi Horváth Ádám verse Ányos Pál haláláról
Borbély Szilárd: Idő és örökkévalóság Pálóczi Horváth és Csokonai verseiben
Szilágyi Márton: A Felfedezett titok mint az érzékeny levélregény poétikai változata
Labádi Gergely: A könyvbeli ember. A Felfedezett titok mint érzékeny regény
Sirató Ildikó: Pálóczi Horváth Ádám drámaszövegei a régi századforduló hazai színházi kontextusában
köz
Küllős Imola: Pálóczi Horváth Ádám és a néphagyomány
Csörsz Rumén István: „ki magam tsinálmányja, ki másé". Közköltészet és írói program Pálóczi Horváth Ádám Ötödfélszáz Énekek (1813) című gyűjteményében
Brutovsky Gabriella: A „csimbókos poéta" és a „német átok". Pálóczi Horváth Ádám viszonya a németekhez
Voigt Vilmos: Figyelem: RUI 8° 47!
Tari Lujza: „írok, componálok..., de mindent csak Manuscriptumba". Pálóczi Horváth Ádám „örökkévalóságra való" dalai
Csörsz Rumén István: Közép-európai népzenei variánsok az Ötödfélszáz Énekek (1813) dallamaihoz
Török Zsuzsa: Pálóczi Horváth Ádám dalgyűjteményének 1814-es másolata. Kézirattörténet
Rövidítésjegyzék
Névmutató

Oldalszám: 448

Kiadási év: 2011