E könyv azt a tételt igyekszik bizonyítani a késõ középkori latin nyelvû prédikációs segédkönyvek vizsgálatával, hogy a nyugati, azaz latin keresztény kultúrát - vagy legalábbis a kérdések fölvetésének és a válaszadásnak a mikéntjét - alapvetõen kulcsszavak bizonyos rendszerének hagyománya határozza meg. Mivel pedig a gyûjtemények betûrendes tárgymutatói alapján - a könyvkerék használatának mintájára - egymás mellé állítható azonos témájú szövegek citátumanyaga és struktúrája többnyire nagyon hasonló, az egyes gyûjtemények egyedisége, szerzõik önálló intenciója a közvetlen forrásként szóba jöhetõ szövegekkel, ill. a tágabb kontextussal való összevetések nyomán állapítható meg.
A kompilálás mint szövegalkotási technika akár Homérosztól kezdve vizsgálható jelensége az irodalmi hagyományozódásnak; e gyakorlat szabályrendszereit azonban mondhatni soha nem rögzítették kortárs teoretikusok. A szabályok a létrejött szövegek tanulmányozása során absztrahálhatók. A kötet terjedelmének mintegy harmada a vizsgált korszak prédikációs segédkönyveibõl ad szövegmintákat, hogy ezek összehasonlítása alapján módunk legyen mintegy bekeríteni a praxist, a mesterséget, amelyet így neveztünk e: ars compilandi.

Oldalszám: 694

Kiadási év: 2007