Mária Terézia 1765-ben rendelte el a férfiágon kihalt (magvaszakadt) nemesi családok armálisainak, azaz címeresleveleinek lefoglalását és levéltárba adását, annak érdekében, hogy ne juthassanak illetéktelen kezekbe, és ne hamisíthassák meg őket. A vármegyei levéltárakban ilyen módon már 1848 előtt, a nemesi kiváltságok fennállása idején létrejött az armálisgyűjtemények törzsanyaga. Napjainkban az egykori vármegyei archívumok jogutódjai, a megyei levéltárak őrzik ezeket, a 20. század történelmi viharai során tovább gyarapított gyűjteményeket. A Zala Megyei Levéltár az elmúlt másfél évtizedben restauráltatta armálisgyűjteményének valamennyi darabját. Könyvünk ezeket az újjávarázsolt, mindeddig közöletlen, sőt túlnyomórészt teljesen ismeretlen nemesi címeresleveleket dolgozza fel. Színes reprodukciókon adjuk közre a címerképeket, közöljük az oklevelek regesztáit, leírjuk a címereket és az armálisok valamennyi jellemző adatát, majd a címerszerzők azonosításán és lokalizálásán túl lehetőség szerint - döntően levéltári források alapján - összefoglaljuk az egyes famíliákra vonatkozó családtörténeti adatokat is.

Oldalszám: 135

Kiadási év: 2004